Tápai Szabina: Kell a pörgés!

Tápai Szabina

Interjúk

Tápai Szabina: Kell a pörgés!

2017-02-12


Lányos alkat, erős női akarat. Tápai Szabina az élsportban már megtanulta, mi a céltudatosság, és ezt a profi kézilabdán túli mindennapokban sem felejtette el. Temperamentumos nő, aki tudja, mit akar, és tesz is érte. Vele beszélgettünk múltról, jelenről, jövőről és a legfontosabb, a családról.


Percre be van osztva minden napod. Mikor kapcsolódsz ki?

Épp a hétvégén voltunk a barátnőimmel pár napig wellnessezni - ez most tökéletesen kikapcsolt. Egyébként pörgős nő vagyok, olyan, aki ha egy picit hamarabb végez a napi teendőivel, és akad egy szabad órája, már azon agyal, hogy mit lehetne belezsúfolni abba a kis időbe. Mondja is gyakran Gábor, hogy inkább osszam be lazábban a napjaimat, ne hajtsam túl magam. De sajnos hajlamos vagyok rá, addig szervezkedek, jövök-megyek, amíg teljesen kimerülök. Nyáron volt egy ilyen pont, akkor az anyukámnál pihentem egy picit. A férjem vigyázott Bencére, a kisfiunkra. Két napig szinte csak aludtam, de utána nem bírtam tovább, jöttem haza. Ez persze lehetetlen lett volna Gábor nélkül, de nagyon szerencsés vagyok, mindenben támogat, kiveszi a részét a gyereknevelésből, házimunkából egyaránt. Akkor volt ez igazán nagy segítség, mikor még aktívan sportoltam, és még ennél is kevesebb szabadidőm volt.

 

ÉLET A KÉZILABDÁN TÚL

 

Tavaly májusban fejezted be a kézilabdázást. Mennyire tervezted tudatosan a sport utáni életedet?

Az, hogy tavaly abbahagytam a kézilabdázást, nem csak az én döntésem volt. Lett volna még egy évem a szerződésem szerint. Mindig is tudatosan szerveztem az életemet, már a húszas éveim elején tudtam, hogy 25 és 30 éves korom között szeretnék gyereket, és így is lett. Azt is elterveztem, hogy szülés után nem hagyom abba a kézilabdát, vissza is mentem a csapathoz, amint Beni kicsit nagyobb lett. És tudtam azt is, hogyha befejezem az élsportolói karrieremet, nem szeretnék edző lenni, másban próbálnám ki magam. Hogy így lett vége a kézilabdás karrieremnek, jó is és rossz is. Ha úgy gondolok rá, hogy lett volna még pár jó évem, bánom, hogy már nem sportolok versenyszerűen. De, ha arról az oldalról vizsgálom a dolgot, hogy húsz év után, a csúcson hagytam abba, már sokkal kevésbé fáj a szívem. De azzal egyáltalán nem szeretnék foglalkozni, hogy miért lett úgy, ahogy. Túlléptem ezen az incidensen. Azóta pedig teljes mértékben a családomra és a fitneszstúdiómra tudok koncentrálni.

 

Régi álmod volt a stúdió?

 

Régóta tudtam, hogy később mást akarok csinálni, mint a kézilabdázás. A stúdió ezt az álmot valósítja meg. Az Exclusive Fitness a második gyerekem. Az egész a húgommal kezdődött: régebben ő is versenyszerűen kézilabdázott, előttem három-négy évvel hagyta abba a profi sportot. Személyi trénernek tanult, elkezdett ezen a szakterületen dolgozni, képezte, fejlesztette magát. Úgy éreztem, neki megvan a szakmai tőkéje, nekem pedig az anyagi, miért ne egyesítenénk a kettőt? Összedugtuk a fejünket, alaposan átbeszéltünk mindent, és létrehoztuk a stúdiót.

 

Milyen a közös munka?

 

Szuper! Mindig is jó volt a kapcsolatunk - na, jó, néha volt rivalizálás, de ahogy idősödünk, egyre közelebb kerülünk egymáshoz -, amikor Dániába mentem, akkor is jött velem. Egy év korkülönbség van köztünk, nagyon jól tudunk együttműködni, azt hiszem, mindkettőnk nevében elmondhatom, hogy élvezzük a közös munkát.

 

SZEMÉLYI EDZÉS CSOMAGBAN

 

Miben más a ti stúdiótok, mint bármelyik másik fitneszterem?

 

Először is: ez nem egy nagy terem, mint a többi, hanem egy lakásban kialakított fitneszközpont. Másodszor: nálunk nincsenek a hagyományos termekben található gépek, súlyok. De hozzánk is lehet személyi edzésre járni vagy TRX-re. Aki időhiánnyal küszködik - mint például én -, annak ajánlott a speedfitness vagy az infratrainer. Teljesen személyre szabott a program. Nincsenek közös órák, az edző egyszerre csak egy vendéggel foglalkozik. Ha valaki eljön hozzánk, személyes konzultációt kap. Állapotfelmérést végzünk; nem csak azt nézzük meg, mennyi a súlya és abból mennyit szeretne fogyni, hanem azt is, hogy a súlyának hány százaléka zsír, víz, izom. Ezt a mérést egyébként minden edzés alkalmával elvégezzük, így alkalomról alkalomra látszik a változás. Szeretnénk teljes körű "csomagot" nyújtani a vendégeknek, a lelkükkel is foglalkozni, nem csak a testükkel. Tippeket, tanácsokat adunk az étkezést illetően. Sőt! Van egy speciális fehérjealapú életmódprogramunk is. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem fehérjediéta. Életvitelszerűen lehet fogyasztani ezeket a termékeket, de ha valaki csak fogyni szeretne, abban is sokat segít - attól függően, hogy a program melyik szakaszát alkalmazza. Szeretnénk, ha a stúdió így lassan életmódközponttá is válna, sokat dolgozunk ezen.

 

Te is itt mozogsz?

 

Persze. A kedvencem a speedfitnesz az infratrainerrel kombinálva, ezt akkor szoktam alkalmazni, ha csak nagyon kevés időm van edzeni. Az előbbi izmot épít, az utóbbi pedig alaposan megizzaszt, úgy is mondhatnám, kipucolja a szervezetből az oda nem való dolgokat... Nagyon szép eredményt lehet elérni velük, rövid idő alatt. Egyébként a húgommal edzek, aki alaposan megdolgoztat minden egyes alkalommal. Szoktam is figyelni, hogy csak akkor menjek edzeni hozzá, ha más nincs a teremben. Nem kell másoknak is hallani a szenvedésemet...

 

FELTURBÓZNI VOLT SPORTOLÓKAT

 

Pár hónapja úgy nyilatkoztál, távolabbi terveitek között szerepel, hogy exélsportolókkal foglalkozzatok. Hogy áll ennek a megvalósítása?

 

Ez egy hosszú folyamat, nem szeretném elkapkodni. Úgy érzem, itthon nem foglalkoznak azokkal az élsportolókkal, akik abbahagyják a versenyszerű sportot. Létezik ugyan egy program, amit a Magyar Olimpiai Bizottság alakított ki, de tapasztalatom szerint nem használják kellőképpen. Nagyon sok szakemberrel beszélgetek, tárgyalok, szeretném, ha valóban hasznos és jól működő programot nyújthatnánk ezeknek a sportolóknak. A magam és a férjem tapasztalatából is tudom, nem egyszerű időszak, mikor valakinek, aki éveken át a sportért élt, egyszerre megváltozik az élete, kiesik belőle a versenysport. Ilyenkor hatalmas űr keletkezik, amit nagyon nehéz betölteni. Lekopogom, nekem nem volt komolyabb mélypont az életemben, hiszen már a kézilabda mellett is rengeteg mindennel foglalkoztam, el tudtam foglalni magam mással, olyan dolgokkal, amiket szenvedélyesen szeretek. A program alapja egyfajta coaching, vagyis életviteli tanácsadás lenne. Megtalálni azt a feladatot, tevékenységet, amihez affinitása, kedve van a sportolónak, amihez ért. Ha pedig lelkileg rendben van az ember, fizikálisan sem hagyja el magát. De ez persze nagyon nehéz és összetett feladat, ezért sem indítjuk el a programunkat már holnap. Addig dolgozunk rajta, amíg a lehető legjobb lesz.

 

Rendkívül céltudatos vagy, otthonról hoztad ezt a mentalitást?

 

Biztosan. A szüleim is sportolók - anyukám kézilabdázott -, céltudatos emberek. Az ő életük példamutatás számomra, édesanyámra a mai napig csodálattal nézek fel. A szüleim nyolc éve elváltak, akkor édesanyám mindent a nulláról kezdett újra, de soha nem adta fel. Tőle örököltem a tudatosságot, édesapámtól pedig talán a temperamentumomat. Ez pedig az üzleti életben nem hátrány, sőt. Előfordul, hogy Gábor engem küld "hadba", ha tárgyalásra kell menni.

 

ÉDES ÉLET - KEVÉS CUKOR

 

A temperamentumodat a tévéből is ismerik, akik az Édes Életben nyomon követik a mindennapjaitokat.

 

Igen, ez már csak így megy. Olaszos család vagyunk, ahogy szokták mondani, és valóban temperamentumos nő vagyok, de azért ez talán a tévén keresztül kicsit felnagyítva látszik. A mindennapjaink nagyjából valóban úgy alakulnak, ahogyan azt a műsorban látni lehet, de ahhoz már az elejétől kezdve ragaszkodtunk, hogy maradjon egy kis szelet magánélet nekünk is - ezért nem vállaltunk heti öt adást. Beni sem szerepel állandóan, igyekszünk normális gyerekkort biztosítani neki, hogy a média miatt ne változzon a napi rutinja. A bölcsiből például soha nem vesszük ki a forgatás kedvéért.

 

Nem bántad meg, hogy elvállaltátok a műsort? Hallani olyan vélekedést is, hogy emiatt lett vége a sportolói karrierednek.

 

Ezen sokszor elgondolkodom én is. Lehet, hogy a kézilabdázásnak emiatt is szakadt vége, de szerencsére jól jöttem ki belőle. Nem az anyagiak vagy a munka miatt - sokan nem is gondolják, mennyi idő és energia ennek a műsornak az elkészítése -, de úgy gondoltam, Gábornak is szüksége volt rá, hogy kicsit kimozdítsuk a komfortzónájából. És nagyon élvezzük a forgatást, úgy látom, a férjemnek is jót tett a műsor. De persze ez csak úgy működhet hosszú távon, ha szétválasztjuk a magánéletünket attól, amit a tévében lehet látni.

 

Úgy hírlik te vagy az egészségfelelős a családban. Szigorú diétán tartod a fiúkat?

 

Na, azért nem vagyok olyan szigorú! Igyekszem egészségesen élni, és a fiúkat is így "etetni". Bencénél több sikerrel, mint az apukájánál... a fiunknál egy éves koráig próbáltam elhinteni az alapokat, nagyon sok gyümölcsöt, zöldséget evett, szerencsére a mai napig nagyon szereti őket, még a gránátalmát vagy a pomelót is. Mindegyik nehezen tisztítható, darabolható gyümölcs... Aztán bölcsibe került, akkor már nehezebb volt tartani az egészségesebb életmódot, és a nagymamák is szeretnek csokival jutalmazni. De Gábor is nagyon szereti az édességet, és ahogy mondani szokta, neki "magyarosabb" a gyomra. Szóval, nincs kimondottan drákói szigor nálunk, de kerüljük a fehér lisztet, a cukrot, ilyesmit. Ami persze nem azt jelenti, hogy soha nem eszem meg egy friss kiflit vagy ne főznék pörköltet galuskával. Csak igyekszünk figyelni az arányokra. És persze a mozgásra. Szeretnénk minél több sportágat megmutatni Bencének. Régebben babaúszásra jártunk, most síelni tanul. Élvezi; biztosan sportszerető felnőtt lesz belőle.

 

Forrás: Diéta&Fitnesz


vissza az interjúkhoz