Minden fronton helyt áll - Tápai Szabina, az FKC irányítója nem adja alább a negyedik helynél

Tápai Szabina

Interjúk

Minden fronton helyt áll - Tápai Szabina, az FKC irányítója nem adja alább a negyedik helynél

2015-09-16


Tápai Szabina, a Fehérvár KC kézilabdázója egy pillanatra sem unatkozik. A 29 éves játékos amikor nem edz, vagy mérkőzést játszik, fitnesztermet irányít, fotózásokra jár, no és persze családot tart karban.


Tápai Szabina kisfia születése után a Vasas együttesében, a másodosztályú bajnokságban kézilabdázott. Aztán a nyáron nagyot változott az élete, visszatért abba a klubba, ahol NB I-es játékos vált belőle. A Fehérvár KC sikereiért harcol az első osztályban.

 

- Nagyon jól sikerült az alapozás. Mivel nem voltam rossz fizikai állapotban, az volt a cél, hogy felépítsem magam - mondta Tápai Szabina. - Az NB I nagyobb fizikumot igényel, de úgy érzem jól sikerült a felkészülés és a csapat is összeállt. Szeretném, ha sikerülne elérni a kitűzött célt, vagyis, hogy végre elérjük a dobogót. A keret adott ahhoz, hogy ezt meg is valósítsuk.

 

- A fizikum egy dolog, persze rettentő fontos pillére a visszatérésnek, de a mérkőzéshelyzet mégiscsak más az NB I-ben. Gördülékeny volt az átállás?

 

- Nem vagyok izgulós fajta. Ha élvezhetem a játékot, akkor nincs semmi probléma. A kézilabdát is addig szeretném űzni, amíg a játék élvezetéért vagyok a pályán. Ez az érzés még megvan, így nagyon boldog vagyok.

 

- Minden pillanatát élvezi?

 

- Minden pillanatát. Mindig idomulni kell ahhoz, hogy milyen játékosok alkotják a csapatot. Fehérváron most olyan közösség dolgozik, amiben emberileg is megtalálom a számításom.

 

- Nem csupán a kézilabdának él, hiszen amellett, hogy az FKC irányítója, saját vállalkozást üzemeltet, reklámarc, fotózásokra jár, és nem mellékesen családanya. Hogy tud ennyi területen maximálisan helyt állni?

 

- Mindig is egy pörgős lány voltam, és az is maradtam, anyaként, feleségként, és ahogy mondani szokták mások, üzletasszonyként is. Amikor a kisfiam, Bence megszületett, akkor sem voltam otthonülős anyuka. Kerestem az új kihívásokat, jöttem-mentem Bencével. Gondolva arra, hogy nem életem végéig kézilabdázom, beindítottuk közös vállalkozásunkat a férjemmel. Szeretem, ha zajlik körülöttem az élet, és szeretek azért tenni, hogy a kisfiunknak jó életkörülményeket tudjunk biztosítani. Ezt is azonban addig csinálom, amíg senkinek sem terhes. Ha a férjemen látom, hogy neki már túl sok az, amit én csinálok, vagy ha a kisfiam bármiben hátrányt szenvedne, akkor biztos, hogy változtatnék és visszavennék. Szerencsére a mostani kis életünk mindenkinek jó.

 

- Bence is élvezi?

 

- Most kezdte a bölcsödét, nincs vele semmi baj, nagyon barátkozós, talán éppen azért mert folyamatosan úton voltam vele, és rengeteg ember vette körül. Most már meccsre is jár, és sokszor be akar jönni a pályára is, és nem érti, miért nem lehet.

 

- Gondolom, a szezon utolsó meccsének lefújásakor egy érmes anyukát szívesen kergetne a pályán?

 

- Semmiféleképpen sem szeretnék a negyedik helynél lejjebb végezni, így nagyon remélem, hogy igen. Reális elvárás szerintem, hogy a legjobb négyben zárjunk.

 

- Az első két mérkőzés után hogy érzi, miben lehet jobb a csapat?

 

- A nyáron úgy éreztem, egész jól összeszoktunk, azonban a Mosonmagyaróvár ellen volt olyan szakasz, amikor nem koncentráltunk eléggé. A játék elemei megvannak, és meccsről-meccsre jobban leszünk.

 

- Megfordul még a fejében, hogy jó lenne a válogatott közelébe kerülni?

 

- Annyiszor szerettem volna elérni a válogatottságot, eddig nem sikerült, így a harminchoz közel már nem ez motivál. Szeretném élvezni a játékot, jól játszani, és ha mégis beférnék egyszer, nem fogok nemet mondani.

 

Forrás: Feol.hu


vissza az interjúkhoz